Örvendjetek, sorstársatokra találtatok. Elmondom, ki/mi vagyok leginkább: az én világom az Akatsuki körül forog. Hogy értsétek is, az Akatsuki a mindenem.
Hogy kik ők? Már láttátok őket egyszer, csak nem biztos, hogy felismertétek őket.
Ha van róla fogalmad, és/vagy érted, miért, emellett téged sem értenek meg, hogy miért vagy úgy oda értük, gondolj arra, hogy én NEM CSAK oda vagyok értük, hanem olyan, mint ők.... szóval ami náluk többet jelentene számomra, nem igazán van a földön.
Belegondolni, hogy mennyi szenvedést okoztak ők a Shinobi-földeknek....
Fájdalmat, szenvedést, vagy nehézséget okozni valakinek számomra olyan, mint másnak a kábítószer, vagy az alkohol: mámorító érzés, egyszerűen csodás, szinte földöntúli. Tarts őrültnek, kasztliztass a Sárgaházba! Nem tud érdekelni, mert csak indokot adsz arra, hogy Pokollá tegyem az életed! Hogy érezd, hogy az már soha többet nem lesz igazi élet, inkább halál! Halál, amiből már csak a Nagy Kaszás menthet meg a Tényleges és Örökké Tartó Halállal!
...
Bocsi, kicsit elragadtattam magam.... De ha nem ölhetek, csak szenvedést had okozzak! Ezt NEM VONHATJA MEG TŐLEM a rohadt univerzum!
...
sosem ismétlem önmagam.
...
Mindenki gondolja ide magának a befejezést, ami neki tetszik, ezzel is okozva magának egy apró örömet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése