AION

Nos, nemtom, ki ismeri az AION névvel illetett online játékot. Aki igen, annak jó, aki nem, nem tudja, mit hagy ki :P.
Először is az alapsztori:
'Évmilliókkal ezelőtt a teremtő isten, Aion megalkotta Atreia világát, melyet bőséggel és élettel áldott meg. A világ közepére helyezte az Örökkévalóság Tornyát (Tower of Eternity), amit megtöltött aether-rel, élet-esszenciával. A világ boldogan fürdött a Torony simogató fényében.
A Torony őrei, a drakonok azonban egyre gőgösebbek és erőszakosabbak lettek, s végül teljesen elfeledték feladatukat, megtagadták istenüket. Ők ezt Ébredésnek nevezik, és azóta Balauroknak hívják magukat. Sokak szerint a Balaurok felfedeztek az Aionon, vagy talán a világon kívül, de mindössze annyi a bizonyos, hogy a külsejük megváltozott, és arra törekszenek, hogy minden életet elpusztítsanak.
A támadások elhárítására Aion kiválasztott tizenkét hőst, és megáldotta őket a saját erejével. Ők az Empyrean Lordok. Közben néhány ember ráébredt, hogy képes az aether erejét használni, akárcsak a Lordok. Ők lettek a Dévák, a Kiválasztottak, a nép védelmezői, akik sokak szerint angyalok: Aion küldöttei.
De a Lordok és a Dévák hatalma sem tudta megfordítani a háború menetét. Egy balul végződött béketárgyalás során elszabadult a pokol, s végül az Örökkévalóság Tornya hatalmas robajjal összeomlott, romlásba döntve a világot. 
Atreia két darabra szakadt: a déli rész napfényben fürdik, míg a másik oldal sötét és hideg. A két oldal népei, akik valaha rokonok voltak, most gyűlölt ellenségként tekintenek egymásra, a másikat okolva az Összeomlásért. Ezt a gyűlöletet még a Balaurok újbóli megjelenése sem képes elcsitítani.'

(MONDO, 2010/08, 24. o. 2. bek.)

Én mindenkit buzdítok az AION-ra, a Fény Oldalára, az Elyos-okhoz, engem Kageyume néven ismertek meg, természetesen az Elyos oldalon.
U.i.: ezen a képen pont egy Asmodyan, egy Sötét oldali manus van.

Twilight vélemény

1§: ez a bejegyzés már körülbelül fél éve létezik, csak a mobilomon, jegyzetként... :P
2§:
Jó pár hónappal ezelőtt mindenhol ez nyilallt az ember retinájába:
TWILIGHT-NYEMTOMMIVOLTACÍME
Az emberek egy része azonnal sprintelt megnézni, mások elmentek mellette, megint mások pedig max. leköpték (ez a jobbik eset, a továbbiakat meg mindenki magának részletezze), a maradék meg az "egyszercsakmeguntaéskínjábanmegnézte" c. csoportba tartozik.
Nos, nekem, mint vérbeli emberutálónak az utolsó eset tűnt a legszimpatikusabbnak:
MEGNÉZTEM.
Ha pár szóban kéne jellemeznem, nos... Amerikai, erőltetett egyszerűen SZÁNALMAS, SILÁNY, ELNYŰTT, és az egész DÖG UNALOM. 
Persze ez az én véleményem, nyugodtan lehet kritizálni mind a bejegyzést, mind a filmet. Összefoglalva szerintem 2-2,5 órát vett el az életemből, amit már soha nem kapok vissza...
Hacsak valaki nem épít egy időgépet. Gyötrelemben visszamegyek a múltba, és elégetem az összes plakátot, majd röhögve töltöm a napom hátralevő részét.
Mindebből mi a tanulság? Hogy a rendező, aki a Twilight néven elhíresült borzadályt adta ki kezei közül, a film rendezése alatt valami nagy dózisban szedendő gyógyszer hatása alatt állt, vagy csak rohadtul unatkozott. 
Hogy pozitív dolgot is mondjak, a fák, meg a virágok jók voltak. Meg a vér :P.

Köszönetek és kérések

Nos, ezt a bejegyzést egy kijelentésnek szentelném. 
Először is szeretném mindenki figyelmét fölhívni arra, hogy a marcipán-mikulásos képen kívül EGYIK KÉP SEM AZ ÉN KEZEM KÖZÜL KERÜLT KI!
Másodszor is szeretnék MINDENKIT kérni, hogy ha látja a saját képét a blogon, ÍRJA ALÁ, HOGY Ő KÉSZÍTETTE.
(ne kamuzzatok, úgyis rájövök ;])
Előre is kösz mindenkinek, és sajnálom, hogy eddig nem szóltam!

Nézettség

Nos, ahogy vártam, rendesen lecsökkent az lemúlt pár napban az oldalmegjelenítések száma. Bár, azért "nehéz" kicsit ez a blogolás dolog, mert ha nem írsz 2-3 naponta új bejegyzést, egy csomó látogatódat elveszted. Ld: 4 nappal ezelőtt 63 magyar, 11 angol, 6 orosz, 3 német és 1 francia látogatóm volt, és 47 oldalmegjelenítésem, ami egy ilyen tök ismeretlen blogon tök sok. Ma meg van összesen 4, azaz 4 darab oldalmegjelenítésem, 11 magyarom, 6 oroszom, és 1 németem. Hát, fenomenális egy statisztika, nem?
Mindezektől függetlenül mindenkit bátorítok saját blog készítésére, nem halálos, nyugi.
Ha nem megy valami jól az első pár nap, és tök lapos a megjelenítések grafikonja (ezt nálam piciben a számláló mellett lehet nézegetni -bocsi, nagyobbat nem lehet létrehozni, ez az egy méret van...), ne keseredjetek el, nekem is ilyen.... VOLT......  Ez a probléma ugyan kiküszöbölhető, ha gyakran látogatod nem túl ismert blogocskádat, és szorgalmasan bejegyezgetsz rá. ha nincsenek commentek, ne izgulj, nálam sincsenek :).
Mára ennyi lett volna, aludjatok jól/kellemes semmittevést minden pici kis látogatómnak, aki még elviseli a képem.
És tes a végére egy 30 Second To Mars kép:

Akatsuki

Kedves anime/manga-fanok!
Örvendjetek, sorstársatokra találtatok. Elmondom, ki/mi vagyok leginkább: az én világom az Akatsuki körül forog. Hogy értsétek is, az Akatsuki a mindenem.
Hogy kik ők? Már láttátok őket egyszer, csak nem biztos, hogy felismertétek őket.
Ha van róla fogalmad, és/vagy érted, miért, emellett téged sem értenek meg, hogy miért vagy úgy oda értük, gondolj arra, hogy én NEM CSAK oda vagyok értük, hanem olyan, mint ők.... szóval ami náluk többet jelentene számomra, nem igazán van a földön.
Belegondolni, hogy mennyi szenvedést okoztak ők a Shinobi-földeknek....
Fájdalmat, szenvedést, vagy nehézséget okozni valakinek számomra olyan, mint másnak a kábítószer, vagy az alkohol: mámorító érzés, egyszerűen csodás, szinte földöntúli. Tarts őrültnek, kasztliztass a Sárgaházba! Nem tud érdekelni, mert csak indokot adsz arra, hogy Pokollá tegyem az életed! Hogy érezd, hogy az már soha többet nem lesz igazi élet, inkább halál! Halál, amiből már csak a Nagy Kaszás menthet meg a Tényleges és Örökké Tartó Halállal!
...
Bocsi, kicsit elragadtattam magam.... De ha nem ölhetek, csak szenvedést had okozzak! Ezt NEM VONHATJA MEG TŐLEM a rohadt univerzum!
...
sosem ismétlem önmagam.
... 
Mindenki gondolja ide magának a befejezést, ami neki tetszik, ezzel is okozva magának egy apró örömet.

Cukormentes

Ha jobban belegondolunk, az emberek nagy része -hátőőőőő.... hogy is mondjam...- nem igazán szereti az emósokat (tyüh, ezt de szépen írtam!*). Engem pl. alapból utálnak, e mellé még emós is vagyok... Biztos ti is hittétek már azt, hogy gyűlölnek titeket az emberek, vagy ti is  éreztétek már úgy, hogy van pl. az osztályotokban egy embereke, aki ott a nagymenő, meg ő az, akit minden szünetben körbevesz egy csomó kretén, rajtad kívül, a legocsmányabban eltúlzott, kicsavart, amerikai szinten erőltetett sztoriait hallgatva, és rád senki sem figyel oda.
És amikor végre -VÉÉÉGREEEE- te lehetnél a fullmayer, akkor odatolja az ocsmány képét, és beletehénkedik a végre-valahára megkapott és MEGÉRDEMELT mayerségedbe, akkor megint tök lapos vagy. MEGINTÖ!
CUKORMENTES. Zuckerfrei. Sugarfree. Egyszerűen egy senki. Megint. Mint mindig.
Én speciel ezt (IS!) elégeltem meg, és ezért (IS!) lettem az, aki.
Mondhatjuk, hogy egy csöppet depis vagyok, de nem ez a legjobb jelző. Egyszerűen csak.... egy bizonyos értelemben halott.
Bár van a depis és a "halott" között egy nagyon fontos különbség: én még jó hosszú ideig nem akarok meghalni.
*Mivel manga-rajzoló vagyok, gyakran írok Habburn-átírással. (pl. nevek:Uchiha Itachi, Hoshigaki Kisame, stb; technikák:Kuchiose No Jutsu, Katsu, Doton-Dochuu Senkou, stb; helységneveket: Yu, Kusa, Iwa, Hoshi, stb.), szép magyarul nem fonetikusan. Itt a hosszú "o" volt a fura nekem.

Angol-magyar

Hogy mi köze van a bejegyzésnek a címéhez? SEMMI. Ez is egy random bejegyzés, BOCSI.
Jó éjszakát/szép napot mindenkinek, lusta vagyok normális dolgot ideírni.....:P