Nos, ezt a bejegyzést egy kijelentésnek szentelném.
Először is szeretném mindenki figyelmét fölhívni arra, hogy a marcipán-mikulásos képen kívül EGYIK KÉP SEM AZ ÉN KEZEM KÖZÜL KERÜLT KI!
Másodszor is szeretnék MINDENKIT kérni, hogy ha látja a saját képét a blogon, ÍRJA ALÁ, HOGY Ő KÉSZÍTETTE.
(ne kamuzzatok, úgyis rájövök ;])
Előre is kösz mindenkinek, és sajnálom, hogy eddig nem szóltam!
Nos, ahogy vártam, rendesen lecsökkent az lemúlt pár napban az oldalmegjelenítések száma. Bár, azért "nehéz" kicsit ez a blogolás dolog, mert ha nem írsz 2-3 naponta új bejegyzést, egy csomó látogatódat elveszted. Ld: 4 nappal ezelőtt 63 magyar, 11 angol, 6 orosz, 3 német és 1 francia látogatóm volt, és 47 oldalmegjelenítésem, ami egy ilyen tök ismeretlen blogon tök sok. Ma meg van összesen 4, azaz 4 darab oldalmegjelenítésem, 11 magyarom, 6 oroszom, és 1 németem. Hát, fenomenális egy statisztika, nem?
Mindezektől függetlenül mindenkit bátorítok saját blog készítésére, nem halálos, nyugi.
Ha nem megy valami jól az első pár nap, és tök lapos a megjelenítések grafikonja (ezt nálam piciben a számláló mellett lehet nézegetni -bocsi, nagyobbat nem lehet létrehozni, ez az egy méret van...), ne keseredjetek el, nekem is ilyen.... VOLT...... Ez a probléma ugyan kiküszöbölhető, ha gyakran látogatod nem túl ismert blogocskádat, és szorgalmasan bejegyezgetsz rá. ha nincsenek commentek, ne izgulj, nálam sincsenek :).
Mára ennyi lett volna, aludjatok jól/kellemes semmittevést minden pici kis látogatómnak, aki még elviseli a képem.
És tes a végére egy 30 Second To Mars kép:
Kedves anime/manga-fanok!
Örvendjetek, sorstársatokra találtatok. Elmondom, ki/mi vagyok leginkább: az én világom az Akatsuki körül forog. Hogy értsétek is, az Akatsuki a mindenem.
Hogy kik ők? Már láttátok őket egyszer, csak nem biztos, hogy felismertétek őket.
Ha van róla fogalmad, és/vagy érted, miért, emellett téged sem értenek meg, hogy miért vagy úgy oda értük, gondolj arra, hogy én NEM CSAK oda vagyok értük, hanem olyan, mint ők.... szóval ami náluk többet jelentene számomra, nem igazán van a földön.
Belegondolni, hogy mennyi szenvedést okoztak ők a Shinobi-földeknek....
Fájdalmat, szenvedést, vagy nehézséget okozni valakinek számomra olyan, mint másnak a kábítószer, vagy az alkohol: mámorító érzés, egyszerűen csodás, szinte földöntúli. Tarts őrültnek, kasztliztass a Sárgaházba! Nem tud érdekelni, mert csak indokot adsz arra, hogy Pokollá tegyem az életed! Hogy érezd, hogy az már soha többet nem lesz igazi élet, inkább halál! Halál, amiből már csak a Nagy Kaszás menthet meg a Tényleges és Örökké Tartó Halállal!
...
Bocsi, kicsit elragadtattam magam.... De ha nem ölhetek, csak szenvedést had okozzak! Ezt NEM VONHATJA MEG TŐLEM a rohadt univerzum!
...
sosem ismétlem önmagam.
...
Mindenki gondolja ide magának a befejezést, ami neki tetszik, ezzel is okozva magának egy apró örömet.
