Cukormentes

Ha jobban belegondolunk, az emberek nagy része -hátőőőőő.... hogy is mondjam...- nem igazán szereti az emósokat (tyüh, ezt de szépen írtam!*). Engem pl. alapból utálnak, e mellé még emós is vagyok... Biztos ti is hittétek már azt, hogy gyűlölnek titeket az emberek, vagy ti is  éreztétek már úgy, hogy van pl. az osztályotokban egy embereke, aki ott a nagymenő, meg ő az, akit minden szünetben körbevesz egy csomó kretén, rajtad kívül, a legocsmányabban eltúlzott, kicsavart, amerikai szinten erőltetett sztoriait hallgatva, és rád senki sem figyel oda.
És amikor végre -VÉÉÉGREEEE- te lehetnél a fullmayer, akkor odatolja az ocsmány képét, és beletehénkedik a végre-valahára megkapott és MEGÉRDEMELT mayerségedbe, akkor megint tök lapos vagy. MEGINTÖ!
CUKORMENTES. Zuckerfrei. Sugarfree. Egyszerűen egy senki. Megint. Mint mindig.
Én speciel ezt (IS!) elégeltem meg, és ezért (IS!) lettem az, aki.
Mondhatjuk, hogy egy csöppet depis vagyok, de nem ez a legjobb jelző. Egyszerűen csak.... egy bizonyos értelemben halott.
Bár van a depis és a "halott" között egy nagyon fontos különbség: én még jó hosszú ideig nem akarok meghalni.
*Mivel manga-rajzoló vagyok, gyakran írok Habburn-átírással. (pl. nevek:Uchiha Itachi, Hoshigaki Kisame, stb; technikák:Kuchiose No Jutsu, Katsu, Doton-Dochuu Senkou, stb; helységneveket: Yu, Kusa, Iwa, Hoshi, stb.), szép magyarul nem fonetikusan. Itt a hosszú "o" volt a fura nekem.